Ma Niki és én a Kenézy Korházba elment. Niki egy időpont van gasztroenterologia tanszekban.
Én nem szeretem jonni a Kenézy Korázba. Ez a lehetetlen hely. Kenézy mint egy labirintus. És amikor ott vagyok, Úgy érzem magam, mintha kísérleti patkány lennék egy őrült tudományos kísérletben.
Fél ora kerestunk a gasztroenterologia epulet. Kérdeztuk öt emberek, de senki tud ahol a épület van. Ketto ember szinlelt tudni. Iranyitnak a rossz épület!
Nagyon hideg volt. De jo testmozgas! Kenézy nagyon nagy kampusz.
Az orvosi vizsgalat utan, nekunk kell menni a ultrahang tanszek. Az ellenérdekű fél Kenézy kampusz, PERSZE!
Niki es én nagyon szépes sorban all az ablak elott. De mindenki nem mint a szép! Egy örég néni benyom engem előtt lenni. "Micsoda! Mit Csinálsz?" gondoltam. "Nem rajtad a sor!" De a néni fütyül rá. Eltökélt engem előtt lenni!
Elég! Lehet nem öreg motoros vagyok, de nem gyümölcskrém vagyok akármelyik!
"Oreg néni vagy, de fegyvertelen vagyok. Arányos kis lányam van!" gondoltam. Adtam Nikinak a fontos orvosi papirt es kuldtem Nikit az ablakra. A néni ha'tte'rbe sorul!
óriási győzelem volt! Sok eves a neni zsarnokok elnyomtak bekes embereket. Ma a békes emberek visszaütés. Ma a győzelem nap!
De akkor a ablak hölgy magyaraz valamit es en nem ertem! Hova megyunk? Nem értem? Foldszint? Micsoda? Megzavarodott voltam! Segiseg valakit!
Az öreg néni jött es mondj hogy, "En segits. Gyere, drágam."
Nagyon gáz. A diadalam nem édes most. Megint, az öreg néninek hatalmában vagyok.
Lehet végzetem; öreg nénik a világ uralkodnak. Csak vigasz, egy napon én is egy öreg nénit leszem!