Thursday, February 19, 2009

Korhazi Kaland/öreg néninek hatalmában


Ma Niki és én a Kenézy Korházba elment. Niki egy időpont van gasztroenterologia tanszekban. 

Én nem szeretem jonni a Kenézy Korázba. Ez a lehetetlen hely. Kenézy mint egy labirintus. És amikor ott vagyok, Úgy érzem magam, mintha kísérleti patkány lennék egy őrült tudományos kísérletben.

Fél ora kerestunk a gasztroenterologia epulet. Kérdeztuk öt emberek, de senki tud ahol a épület van.  Ketto ember szinlelt tudni.  Iranyitnak a rossz épület!

Nagyon hideg volt. De jo testmozgas! Kenézy nagyon nagy kampusz.

Az orvosi vizsgalat utan, nekunk kell menni a ultrahang tanszek.  Az ellenérdekű fél Kenézy kampusz, PERSZE!

Niki es én nagyon szépes sorban all az ablak elott.  De mindenki nem mint a szép! Egy örég néni benyom  engem előtt lenni.  "Micsoda! Mit Csinálsz?" gondoltam.  "Nem rajtad a sor!"  De a néni fütyül rá.  Eltökélt engem előtt lenni!  

Elég! Lehet nem öreg motoros vagyok, de nem gyümölcskrém vagyok akármelyik!

"Oreg néni vagy, de fegyvertelen vagyok.  Arányos kis lányam van!" gondoltam.  Adtam Nikinak a fontos orvosi papirt es kuldtem Nikit az ablakra.  A néni ha'tte'rbe sorul!

óriási győzelem volt! Sok eves a neni zsarnokok elnyomtak bekes embereket. Ma a békes emberek visszaütés. Ma a győzelem nap!

De akkor a ablak hölgy magyaraz valamit es en nem ertem! Hova megyunk? Nem értem? Foldszint? Micsoda? Megzavarodott voltam! Segiseg valakit!

Az öreg néni jött es mondj hogy, "En segits. Gyere, drágam."

Nagyon gáz. A diadalam nem édes most. Megint, az öreg néninek hatalmában vagyok.

Lehet végzetem; öreg nénik a világ uralkodnak. Csak vigasz, egy napon én is egy öreg nénit leszem!




Friday, February 6, 2009

Tapasztalatok: Első osztály, felfedezés, és műszélszorulás

Két lanyam van. Mindaketten első osztályban most.

Első osztály nagyon érdekes idő. Ez tanulni idő, felfedezni idő.

Andi és Niki tanultak hogy a betűk tudnak csinalni szavak. Csodalatos!

A lanyok matematikat felfedeztek. Megragadó!

De ez a hét, Andi és Niki valamit nagyon érdekes tanultak. Egy fiu iskolában, Aron, tanult nekik hogy csinalni faragatlanas hangok a hónaljjal! A csunya zaj a hazban visszahang folyamatosan. Most a hazam egy bástyat műszélszorulásnak. Persze sok kuncogás is. Köszönöm szépen, Aron!

Szerintem nem csak én hazam szenved ezt a végzettől. Minden elsős haza is! Én biztos minden anya Mikepércsen mond hogy "Bakker! Ez GAZ! Nem a szép dolog iskolaban tanulni!"

De minden elsős kell tanulni a fontos dologok. Amerikaban vagy Magyaroszagon -- a fontos dologok marad ugyanúgy. És mi az több fontos egy elsősnak mint tanulnak csinalni műszélszorulás?

Tuesday, February 3, 2009

Today, I am a Grouch!

Grouchy.
I don't need anyone to tell me. I know that's what I am today. I have no patience for anyone. No one can live up to my expectations. I am simply a grouch.

Oh, yes, I could blame it on being female. You know, hormonal moodswings and the like. But at the end of the day all the excuses in the world don't change the fact that I'm just a big fat grouch!

It's cloudy and cold -- but not cold enough to snow. It's just that damp, miserable cold that can only be redeemed by a hot cup of tea and a good book. But today, even tea, with all its mystical powers, cannot cheer me up. I'm grouchy. And I'm tired and can't seem to get anything worthwhile accomplished.

I am annoyed with the IRS who cannot seem to spare a single human being in the vastness of it's nearly 90,000 strong bureaucracy to answer my letters and deal with our 2007 return.

I am offended by those who have lied regarding their wellbeing in order to exploit the local church and ministry to their own ends, and seem to show no remorse.

I feel trapped inside some ministries where I have not been equipped with the necessary God-given gifts, and trapped outside the ministries where the gifts I have are more of a fit.

In a nutshell, I am just one big grouch today. I likely am not seeing things as they really are -- as grouchiness is one big black ugly cloud, which only skews vision further. And I know that in my brain, but in my emotions, I want to be mean and out-right audacious. I want to say something shocking, full of audacity, to the liars and to the IRS. GRRRrrrrr. I'd like to be so, so ... UNchristlike and revel in it! But that would be a bad choice.
So, instead, I will keep my mouth shut, and simply confess by way of blog that I am a grouch.