Monday, March 30, 2009

A Szemüveg Epikus Kaland

Andi a szemüveget szükség. Ezt nem egy tragedia. Sok gyerekek a szemüveget szükség.
És nem lepetés meg nekunk volt. Én szemem nem működik jol, és Russell gyakorlatilag vak! Azért, Andi genetikain kudarcra ítél volt.

De nem tudtam hogy megszerezni a szemüveg Andi-nak, kell beszállni egy epikus kaland. A kaland tartalmaz sok, sok időpontok.

Első lépés: A védőnö az osztaly egy szem vizsga ad.

Masodik lépés: Andi nem sikerült. Kell menni az falusi orvoshoz. Az orvos az ugyanaz szem vizsgat csinal. Az orvos mond, hogy kell menni az szemorvos. Csinal a papir.

Harmodik lépés: Varunk, varunk, és varunk -- harom vagy négy hét-ig, akkor a szemorvos időpont jön.


Negyedik lépés: A szemorvos időpontal, MEGINT Andi csinal az ugyanaz szem vizsgat. (Harmodik szor). Mindenki egyezik, van egy problem Andi szemevel. Az orvos nem ott. De az alkalmazottak mond, hogy nekunk kell visszajönni. Andi szemcseppet 3x minden nap 4napnak szükség a következő időpontja előtt.

Ötödik lépés: Visszajövunk a szemorvoshoz. A szemorvos nagyon kellemes ember mond, hogy "Igen Andi szemüveget szükség." Nekunk kell visszajönni MEGINT a recept kapni. MICSODA!?!?!


Hatodik lépés: A szemüveg receptot elsajátítunk a szemorvosbol.

Hetedik lépés: Megyunk a szemüveg boltba és a szemüveget rendelunk.

Nyolcodik lépés: Visszajövunk a szemüveg boltba és a szemüveget kapni.

Ez a héten, Andi és én hatodik lépés befejezni fogunk. Sok, sok hét előtt, az epikus kaland kezdődtunk. Nem elkészült megnem. Nem tudom ha ez kaland sikerült leszunk vagy nem.

De biztos, ez egy epikus kaland van!

Kiraly-Siraly ez a magyar élet! Szeretem!

5 comments:

GiGi said...

LOLOLOLOL I kinda expected this one coming ... :D

Lidia said...

Király kis történet :)

luca kocsmarszky said...

fantasztikus:-) alig varom a folytatast!

Edo said...

Please please never ever stop writing, Trudyka - in English AND in Hungarian. I loveitloveitloveit!

.arpi.horvat-kavai. said...

i can only chime in :) iloveit, iloveit, iloveit.

i guess i am so used to the many different stages of bureaucracy that i even think it is normal :)